Hiszem, hogy amit bennük látni és érezni vélek: életfa-emlék. Lassan már "volt egyszer..." lesz minden, mégis hinni szeretném, hogy új köntösben, újra és újra visszatér mindaz amit őseink jónak ítéltek, megéltek és nem feléltek. Addig, álmodni, valóra váltani ami "ősanyaglenyomat", ami élhető út, ami emlék. Ahol már nem elég a szó, ahol valami ősi kép és jel kovácsolódik össze, ott a formák bukkannak elő. Talán azért nem érti a ma embere, mert elfeledtük az édeni nyelvet, elszakadtunk az égtől, a földtől. Ezért is jelzésértékű legyen Kányádi Sándor Noé bárkája felé c. verse: Be kell hordanunk, hajtanunk mindent. A szavakat is. Egyetlen szó, egy tájszó se maradjon kint. Semmi sem fölösleges.
Zuhoghat akár negyvenezer nap és negyvenezer éjjel, ha egy buboréknyi lelkiismeret- furdalás sem követi a bárkát.
Mert leapad majd a víz. És fölszárad majd a sár.
És akkor majd a megőrzött, a meglévő szóból újra- teremthetjük magát az első búzaszemet, ha már igével élnünk tovább nem lehet.
Jó munkákat és sok kiállítást kívánok, tisztelettel: Szente B. Levente
Kedves István!
VálaszTörlésGratulálok minden egyes munkádhoz!
Hiszem, hogy amit bennük látni és érezni vélek: életfa-emlék.
Lassan már "volt egyszer..." lesz minden, mégis hinni szeretném, hogy új köntösben, újra és újra visszatér mindaz amit őseink jónak ítéltek, megéltek és nem feléltek. Addig, álmodni, valóra váltani ami "ősanyaglenyomat", ami élhető út, ami emlék. Ahol már nem elég a szó, ahol valami ősi kép és jel kovácsolódik össze, ott a formák bukkannak elő. Talán azért nem érti a ma embere, mert elfeledtük az édeni nyelvet, elszakadtunk az égtől, a földtől. Ezért is jelzésértékű legyen Kányádi Sándor Noé bárkája felé c. verse:
Be kell hordanunk, hajtanunk mindent.
A szavakat is. Egyetlen szó,
egy tájszó se maradjon kint.
Semmi sem fölösleges.
Zuhoghat akár negyvenezer nap
és negyvenezer éjjel, ha egy
buboréknyi lelkiismeret-
furdalás sem követi a bárkát.
Mert leapad majd a víz.
És fölszárad majd a sár.
És akkor majd a megőrzött,
a meglévő szóból újra-
teremthetjük magát
az első búzaszemet,
ha már igével élnünk
tovább nem lehet.
Jó munkákat és sok kiállítást kívánok,
tisztelettel: Szente B. Levente